| |||||||||||||||||
|
Figyeljünk mi is, szívünk füleivel az Úr hangjára. Arra hív, hogy vele együtt járjuk a keresztutat: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem!” (Lk 9, 23) Mert a keresztben van üdvösségünk, feltéve, ha belé kapaszkodunk. A kereszt igéje – az Apostol szavával élve – azoknak, akik elvesznek oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. (1Kor 1,18) Valóban drágalátos, nagy kincs a kereszt? Lehet-e szeretni? Örömöt hozó? Igen, így van, testvérek! Aki vállalkozik rá, hogy gyümölcseit leszedje, annak a kereszt fája mindig életet terem. Az öröm gyümölcseit hozza, a vidámság olaja párolódik róla, a lelki ajándékok balzsamos illatát árasztja. Nem akármilyen fa ez, hanem az élet fája azoknak, akik megragadják, és boldog, aki belé kapaszkodik. (v.ö. Péld 3,18). E fa gyümölcse: az örök üdvösség.
„Milyen mélységes keserűségtől szabadítottál meg engem a te jöveteled által oly gyakran, jó Jézus! Milyen gyakran árasztottad megsebzett lelkiismeretemre irgalmasságod kenetét, és hányszor töltötted meg csordultig az öröm olajával (vö. Zsolt 44,8), amikor bánkódva, könnyek között, sóhajtozva és panaszkodva találtál rám? Milyen gyakran talált engem szinte kétségbeesett állapotban az imádság, és mennyiszer engedte, hogy megvigasztaljon és ujjongással töltsön el az elnyert megbocsátás! Aki hasonlóan érez, tudja, hogy az Úr Jézus valóban az az orvos, aki »Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.« (Zsolt 146,3) Akik ellenben nem tapasztalták meg ezt, higgyenek annak, aki így szól: »Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.« (Iz 61,1) Ha még mindig kételkednének, lépjenek közelebb, vizsgálják meg, és tapasztalják meg önmagunkon, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.« (Mt 9,13)”
„Az imádság kieszközli az erőt a böjtöléshez, a böjtölés pedig méltóvá tesz az imádság kegyelmeire. A böjt erősíti az imádságot, az imádság megszenteli a böjtöt, és bemutatja az Úrnak.”
„Mély az emberi szív és kipuhatolhatatlan. De ha nagy az én vétkem, sokkal nagyobb a Te szereteted, Uram. Ezért ha szomorú a lelkem, akkor a Te irgalmad nagyságára emlékezem és fellélegzem.”
„Jézus Krisztus önként halálra adta magát barátaiért, akik ugyan még nem szerették, de Jézus már szerette őket. A kegyelem éppen ez, nem mintha szerettük volna Istent, hanem az, hogy Ő előbb szeretett.”
„Mindkettő: a szenvedés és a feltámadás is egyaránt értünk megy végbe, hiszen mindkettő az üdvösség gyümölcsével és lelkünk életével ajándékoz meg bennünket. Csodálatos a te szenvedésed, Úr Jézus! Mert ez fordított el tőlünk minden szenvedést, ez bűnhődött minden gonoszságunkért, s nem bizonyult soha semmi betegségben haszontalannak. Mert akad-e akár egyetlen olyan betegség is, még ha halálos volna is, amelyet nem gyógyítana meg az ő halála?”
ha nem az Üdvözítő sebeiben. Lehet nyugtalan a lelkiismeretem, de összezavarodni nem fog, mivel az Úr sebeire gondolok. Mi van még halálra szánva, amit Krisztus halála nem váltott meg?”
mivel túlárad az irgalom.” „A szenvedés napja követi e napot — a nap, amikor Urunk az egész embert megváltotta, s amikor teljes egészében odaajándékozta önmagát, hogy üdvösséget hozó áldozat lehessen értünk.”
Részletek Clairvaux-i Szent Bernát apát műveiből
| |||||||||||||||||
