| |||||||||||||||||
Advent
Rorate... Harmatozzatok egek felülről, felhők hullassák az igazat.
Igen, eljött a mindenség Teremtője és Ura; eljött az emberekhez, eljött az emberekért, eljött emberként. De valaki ellen vetheti: hogyan mondhatjuk azt, hogy eljött, amikor ő mindig mindenütt jelen volt? Valóban, a világban volt, és a világ őáltala lett, és a világ nem ismerte fel őt (Jn 1,10). Tehát nem jött el, hiszen jelen volt, hanem megjelent, aki el volt rejtve. … Így Aki az embert saját képére és hasonlatosságára alkotta (Ter 1,26), emberré lett, hogy kinyilatkoztassa önmagát az embereknek. Clairvaux-i Szent Bernát apát
„Mit jelent a tőled jövő üdvösség, Urunk, és kié az üdvösség? És mi a te áldásod a népeden? Nyilvánvalóan az, hogy tőled kapjuk azt is, ha szerethetünk téged, vagy ha te szeretsz minket! Ő a te hozzánk jött Igéd, Urunk, a te mindenható Szavad: aki — míg mély csend borult mindenre (Bölcs 18, 15), tudniillik a tévedések mélységes csendje — eljött az égből, királyi trónodról, mint a tévedések hajlíthatatlan megdöntője és a szeretet szelíd hirdetője. … …mi a szeretetnek azzal az érzésével szeretünk téged, amelyet te oltottál belénk. A te szereteted, a te jóságod, a leginkább jó, a legfőbb jó, maga a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik: ő lebegett a teremtés kezdetén a vizek felett, vagyis az emberfiak zűrzavaros gondolatai felett. Ő mindenkinek felajánlja önmagát, mindenkit önmagához vonz azzal, hogy sugallatával és lelkesítésével vezeti, elhárítja azt, ami ártalmas, és gondoskodik arról, ami hasznára van, így egyesíti velünk az Istent Részlet St. Thierry Vilmosnak Az Isten szemléléséről c. értekezéséből
„Az Úr három eljöveteléről tudunk… Az első eljövetele testben és emberi gyöngeségben lett nyilvánvaló. A közbeeső időben való Úrjövet olyan, mint egy átívelő út az első megjelenésétől a végső eljöveteléhez… Az elsőben Megváltónkká lett Krisztus, a végső eljövetelekor pedig megjelenik, mint a mi életünk, akiben megtaláljuk megnyugvásunkat és vigasztalásunkat.” (Részlet Szt. Bernát apát 5. adventi beszédéből)
Testvérek, valóban a lélek örömével kell az érkező Krisztus elé sietni, és már most, messziről üdvözölni, vagy viszonozni annak üdvözletét, aki Jákobot üdvözlésre készteti. Ha a bölcs ezt mondja: Ne félj barátodat üdvözölni, akkor mennyivel inkább kell üdvözlését viszonoznod! Ó arcom üdvössége, én Istenem! Milyen nagy megtiszteltetés, hogy szolgáidat üdvözölted – és még sokkal nagyobb, hogy üdvözítetted! Üdvösségünk nem lenne teljes, ha csak az üdvözlést ajánlanád, és nem adnád meg az üdvösséget. De megadtad nekünk ezt is. Nemcsak úgy, hogy a béke szavaival üdvözöltél minket, majd békecsókot adtál – vagyis testben velünk eggyé lettél – hanem üdvösségünket munkáltad kereszthalálod által. Lelkünk serkenjen fel tehát boldog örömmel, és fusson Üdvözítőnk elé. Már most imádja és üdvözölje a messziről jövőt, és kiáltsa: Ó, Uram, válts meg engem! Ó, Uram, haladj győztesen előre! Áldott, aki az Úr nevében jön! Légy üdvözölve, ki üdvözíteni jössz minket, légy áldott, aki megáldani jössz minket! Igen, Uram, tiéd legyen a győzelem, Te már áldottként, győztesen és az emberi nemnek üdvöt hozón érkezel. Menj, haladj sikerrel és uralkodj! Készítsen számodra győztes utat az Atya, üdvösségünk Istene. Győztes lesz mindabban, amire küldtem Őt, mondja az Atya. Nem az emberek vágyai, és nem is Péter akarata szerint, aki irtózott attól, hogy ő szenvedjen. Mindaz, amit tesz, sikeres lesz, jót hoz, nem az emberek ösztönös vágyainak, hanem igaz üdvösségükre. Igen, hiábavaló az embertől várt szabadulás, mert az üdvösség az Úrtól jön, aki vérével váltott meg minket; váltságdíjul ontotta ki, és italul nyújtotta üdvösségünkre. Jöjj, tehát, Uram, üdvözíts és szabad (üdvözült) leszek, jöjj, mutasd meg arcodat és megszabadulunk. Téged vártunk, légy üdvösségünk a szorongattatások idején. A próféták és az igazak ilyen várakozással és szerető vágyódással siettek az eljövendő Krisztus elé. Arra vágytak, hogy ha lehetséges a szemükkel lássák meg azt, amit lélekben előre láttak. Ezért mondta tanítványainak az Úr: Boldogok a szemek, melyek látják azt, amit ti láttok. Mondom nektek: sok próféta és igaz szerette volna látni azt, amit ti láttok és nem látták. Ábrahám, a mi atyánk is örült, hogy meglátja Krisztus napját. Látta – de a pokol tornácában – és örvendezett. Mi viszont szégyenkezhetünk, ha langyosságunk és szívünk keménysége miatt nem várjuk lelki örömmel Krisztus születésének évfordulóját, akit - ha Isten úgy akarja - hamarosan meglátunk az ígéret szerint. Tovább (Részlet Guerric d'Igny apát 2. adventi beszédéből) | |||||||||||||||||