Ford-i Balduin

Élet a közösségben

Részletek a bevezető írásból

„A monostor közösségi életét Balduin a hagyománynak megfelelően először is a jeruzsálemi ősegyház mintájára vezeti vissza… Ezt a magyarázatot nem találja azonban elég mélynek. Igen hamar elérkezik így fejtegetései kulcsmondatához: A közösségi élet az élet forrásából, magának a Háromságos Egy Istennek a szívéből fakadt fel. Isten maga közösség…

Isten a szeretet… A szeretet több társat kíván, feltételezi a szeretést és a szeretettséget…

A kegyelem közösségének különleges gyümölcse a közösségi élet. Ez nem kötelezettség, hanem sokkal inkább Isten ajándéka. … A közösségben megélt szeretet nőtteti az ember istenszeretetét, mert elmélyíti az összhangot Istennel, amely az igazi szeretet lényegét jelenti…

Balduin… arra is meghív bennünket, hogy a Szentlélekben valóban és valóságosan részt vegyünk a Háromságos Egy Isten életében!

…Úgy hiszem, hogy Balduinnak ez az írása minden közösségi élet számára — családi és lelki közösségben egyaránt — gyümölcsözőnek bizonyul majd. Tudatosíthatja bennünk, hogy közösségre hivatottságunk által különleges módon tükrözhetjük Isten háromságos éltét, és minden korlátoltságunk ellenére is valami eredendően keresztény vonást fejezhetünk ki. Lehetséges, hogy más, keleti vallásoknak kifinomultabb elmélkedési módszereik vannak, de a mi olyan Istenbe vetett hitünk, Aki szeretet, s ezzel közösség, sehol máshol nem mutatkozik meg világosabban, mint abban a törekvésünkben, hogy együtt éljünk közösségben, méghozzá a szeretet szellemében. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy mennyire igényes ez a feladat, s hogy a megvalósítás minden fáradozásunk ellenére is kontármunka marad. Mégis tartozunk a világnak ezzel a kontármunkával; elsősorban nyugati világunknak, amely a keresztény értékek eltűnésével együtt a közös családi, állami és egyházi életet is egyre inkább elfelejti.

Kívánom, hogy Ford-i Balduinnak ez az írása segítsen bennünket abban, hogy a keresztény közösségekben — monostorban vagy azon kívül — újra felfedezzük communiora-hivatottságunkat, s hogy örömmel és szellemileg-lelkileg gazdagon gyümölcsözve éljük meg a szeretet-közösséget!”

M. Hildegard Brem O.Cist., apátnő

Részletek Balduin művéből

„Bennünk ugyanis nincs semmi, ami jobban hasonlítana a szeretetre, amely Isten, mint az önzetlen szeretet… Ezáltal újul meg bennünk Isten képe, ezáltal szemléljük magunkban Istent, s ezáltal tapasztaljuk meg Őt…”

„Közös gyöngeségünk tudatában alázatosnak kell lennünk egymással, és irgalmasnak kell lennünk egymással, nehogy büszke dicsekvés válassza el egymástól azokat, akiket egyenlővé tesz a közös természetes gyöngeség…”

„Az engedelmesség a szeretet egészen személyes kísérője, ahogyan azt Jézus szavai is tanúsítják: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat” (Jn 14,23).

„Minél mélyebb a szeretet, annál szorosabb a kötelék, és annál tökéletesebb a közösség. Fordítva pedig: minél mélyebb a közösség, annál szorosabb a kötelék és tökéletesebb a szeretet.”

„De ha az egyik kezet — amint az olykor előfordul — megsebzi a másik, bosszúvágytól égve a megsebzett viszonozza-e vajon a sérelmet? Nem.”

„…nem félti önmagát.”

„…a Szentlélek által Isten szeretete kétségtelenül kiárad szívünkbe (Róm 5,5), Isten Lelke pedig, mint egyetlen testet, megelevenít minket, hogy senki ne éljen már önmagának, hanem egyedül Istennek, s mindannyian közösen az egyetlen Lélek által, Aki bennünk lakik, a Lélek egységében éljünk.”

„A Léleknek ezt az egységét, amely az isteni szeretet által van bennünk, a felebarátunk iránti szeretetben őrizzük meg, úgy hogy mindannyian közösen megmaradunk Isten szeretetében, ezáltal pedig megmaradunk Istenben, és Ő is bennünk marad. A felebarátunk iránti szeretetben megmutatkozik, megerősödik és növekszik az Isten iránti szeretet.”

„… hogy (Isten) szeretete szóban és igazságban egyaránt felragyogjon, s mivel Istennek nincs szüksége önmaga számára jócselekedetekre, szükséget szenvedő testvéreket küldött nekünk, hogy Isten helyében nekik nyújtsuk azokat a jócselekedeteket, amelyekkel tartozunk.

„Hasztalan részesülünk ugyanis Isten kegyelmeiben, ha nem Isten dicsőségét és felebarátunk hasznát keressük velük.”

„A Szentlélek ugyanis maga a jóság.”

„Aki ugyanis ért ahhoz, hogy a szeretettől vezérelve együtt sírjon a síróval, ahhoz is ért, hogy az örvendezővel együtt örvendjen.”

„Ó, tágas és tágító szeretet, milyen nagy a te hajlékod…! Ne remegjen hát a szívünk, ne szorítsuk magunkat mégoly csekély igazságunk határai és korlátai közé! A szeretet az érdemek és a jutalom közösségében a szentek közösségére tágítja reménységünket.”

„A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közössége (vö. 2 Kor 13,13) legyen mindig mindnyájunkkal, hogy mindannyian eljussunk ebbe a közösségbe, s hogy mindannyian együtt nyerjük el ezt a közösséget. Ámen.”

Ford-i Balduin ciszterci apát