| ||||||||||||||||||||
| Urunk születésének hírüladása Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, templomunk búcsújának napja
Ezért mond hát téged boldognak minden nemzedék,
Boldog az az asszony…, akinek hajlékát a Megváltó az ő befogadásakor tisztán — de egyáltalán nem üresen — találja (vö. Mt 12,44), kivéve, ha valaki üresnek kívánja nevezni őt, akit üdvözletében az angyal kegyelemmel telinek mondott (vö. Lk 1,28). Sőt, arról is bizonyságot tett neki, hogy a Szentlélek száll rá (vö. Lk 1,35). S mi másért tenné ezt a Lélek, ha nem azért, hogy túlcsorduló gazdagsággal töltse be őt? Mi másért, ha nem azért, hogy ő, aki a Szentlélek eljövetelekor a maga számára már telve volt, a Lélek alászállása által a mi számunkra is túláradóan és túlcsordulóan elteljen kegyelemmel? Bár szétáradna bennünk is a kegyelem illata (vö. Én 4,16)! Bár részesülnénk mi magunk is mindnyájan ebből a teljességből (vö. Jn 1,16)! Hiszen a mi közvetítőnk ő. Ő az, aki által befogadtuk a Te irgalmadat, Istenünk (vö. Zsolt 47,10), ő az, aki által mi maguk is befogadtuk hajlékunkba az Úr Jézust. Részlet Clairvaux-i Szent Bernát apát beszédéből
S azt mondom, hogy elveszett volna a nagy mű, az ember, ha nem hozott volna hatalmas dolgokat annak irántunk való irgalma, aki beboltozta az eget, megszilárdította a földet, szétöntötte a levegőt, megtöltötte a tengert, s megalkotta az egész látható világot. Itt van tehát Isten a földön, leszállt az égből, az emberek között van; egy Szűznek méhe hordozza Istent, akit nem képes befogadni semmilyen hely sem. Ez adja az emberi természetnek az öröm első csíráit, ez részesíti először az istenségben. ... Ennek következtében első teremtésünk megújul egy új teremtésben... Ma Isten tudtunkra adta azt a titkot, amely századok és nemzedékek óta rejtve volt, és Krisztusban mint főben foglalt össze mindent."
Az angyali üdvözlet P. Mauro-Giuseppe Lepori O.Cist. generális apát akvarellje
„Szent Szűz! Hallottad, hogy méhedben fogansz és fiat fogsz szülni; Nézd, most felkínálom neked üdvözülésünk váltságdíját: Szent Szűz, válaszodért eseng a nyomorult Ádám És Mária így szólt:
Szűz Mária mennybevételének ünnepe augusztus 15.
„Jer, választottam, benned állítom fel trónusom!″ Bizonyos, hogy minden szent között Mária a legboldogabb, ő, ki minden választott köréből egyedüli és kivételes módon emelkedik ki, hisz maga az Úr szemelte ki arra, hogy lakást vegyen nála midőn ezt mondta: „Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!″ (Zsolt 132,14) Kilenc hónapon keresztül benne, s számos éven át vele lakott, s alávetette magát néki. Mikor benne élt, lelki adományok kivételes kegyelmével töltötte el őt, mikor nála tartózkodott, szentséges viselkedése egyedülálló szelídségével és az isteni ige kívánatos bölcsességével táplálta Máriát. Ellenben most, mikor örökkévalóan és felfoghatatlan módon benne és vele lakik, a színelátás dicsőségének élvezetében részelteti. Külső formában megdicsőült testét mutatja néki, belsőleg pedig az Ige lenyomatát vési belé.
...„Fiaid laknak majd benned.″ ...A jelenben a Magasságos édesanyjának oltalmában van szállásunk, védelmében élünk, mintegy szárnyai oltalmában; később, midőn dicsőségében részesülünk, közelsége átforrósít bennünket. Akkor, örömtől telve egyetlen torokból száll fel a köszöntés: Mi mindannyian, kik örvendezünk, nálad veszünk lakást, Istennek Szent Anyja! ... A dicsőség Királya nem másban, hanem benne állította fel trónját. „Gyere – mondja – választottam, benned állítom fel trónusom″. ... Az isteni fenség egyetlen más léleknek sem adta át oly teljességgel és bensőségességgel magát, csak annak, kiben különleges módon kívánt lakozni.
Jer, választottam, benned állítom fel trónusom. Kevés lenne az, hogy csupán a Bíró mellett ülj, te lévén trónusom, magadba rejtheted a Király fenségét, örülj, hogy ez egészen bensőséges módon történik, egyedüli módon ragadhatod meg mindenek közül azt, ki megragadhatatlan. Befogadtad, kicsi gyermekként, méhedbe, be fogod fogadni, a Végtelent, lelkedbe. A zarándok szállása voltál, a király palotája leszel, annak sátora voltál, ki küzdeni érkezett a világba, annak széke leszel, ki győz a mennyekben ... a koronával ékesített király trónusa leszel. Részletek Guerric d’Igny ciszteri apát beszédeiből
„A dicsőséges Szűz ma
Drága ajándékot küldött ma az égbe földünk, hogy az ajándékozásban és az elfogadásban a barátság boldog köteléke által összekapcsolódjon egymással emberi és isteni, földi és mennyei, mélység és magasság. A föld nemes gyümölcse (vö. Iz 4,2) oda emelkedett fel ugyanis, ahonnét minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik (vö Jak 1,17). A boldog Szűz fölment a magasba, és ő maga is ajándékokat oszt az embereknek (vö. Ef 4,8).
Hogyan is ne adna? Mária sem lehetőségnek, sem akaratnak nincs híján. Az Ég Királynője ő, aki irgalmas; sőt, ő Isten egyszülött Fiának (vö. Jn 3,18) Édesanyja. Semmi más nem tárhatja fel előttünk jobban hatalmának és édesanyai szeretetének nagyságát. Vagy azt hiszi talán valaki, hogy Isten Fia nem tiszteli Édesanyját? Vagy kételkedhet valaki abban, hogy Mária ölét egészen betöltötte a szeretet, amikor maga az Istentől származó, megtestesült Szeretet pihent meg kilenc hónapon át testi formában benne? …Először Mária fogadta be azt, aki ennek a világnak a falujába belépett; ma pedig az Úr fogadja be a szent városba Édesanyját. De mit gondolsz, milyen tisztelettel, milyen örömmel és milyen dicsősséggel! A Szűz ölének templománál nem volt méltóbb hely ezen a világon, ahová Mária befogadhatta volna Isten Fiát, és a királyi trónnál nem volt méltóbb hely a mennyben, ahová Mária Fia Máriát felemelhette volna a mai ünnepnapon. Igen, mindkét befogadás boldog, mindkettő kimondhatatlan, mert egyaránt felfoghatatlanok. …
Ki foglalhatná mindezt szavakba? Igen, Mária boldog, sokszorosan boldog, akár ő fogadja be a Megváltót, akár őt a Megváltó. Itt is, ott is csodálatos a szűzi Édesanya áldott volta; itt is, ott is kézzel fogható az isteni Fölség rá árasztott kegyelme.″
Részletek Szent Bernát apát
„Legyenek velem!”
«Atyám, amíg velük voltam, megtartottam őket a nevedben.» (Jn17,12). Szenvedése előestéjén imádkozott így az Úr, de e szavakat a Mennybemenetel napján is magunk elé idézetjük, mikor véglegesen elhagyván gyermekeit a mennyei Atyára bízta őket. Ő, ki megteremtette, tanította, irányította az angyalok seregeit, e földön a tanítványok kicsiny csapatát vallotta magáénak. Testben élvén őket oktatta, míg azok képessé nem váltak a Lélek vezetésének befogadására. A hatalmas Úr nagy szeretettel vette körül kicsiny gyermekeit: azokat látta bennük, kiket kiszakított e világ szokásainak követéséből, azokat, kik lemondtak az időbeni reményekről, s immár csak hozzá ragaszkodtak. Mégis, míg testben köztük élt, kötődésének kevesebb jelét adta : inkább szigorú volt velük, mintsem kíméletes, inkább mester volt, mint apa. Mikor azonban eljött az óra, hogy őket elhagyja, legyőzte őt a gyöngéd érzelem, s többé már nem rejtegette szeretetének bőségét. Ezért e szavak : «Bár Jézus mindig is szerette azokat, akik az övéi voltak ezen a világon, most különösképpen megmutatta nekik szeretetét.» (Jn 13,1)
Szűz Mária születésének ünnepe
Szemléld, ó ember, Isten akaratát, ismerd fel bölcsességének rendelkezését, a jóság rendelkezését. … Hogy az emberi nemet megváltsa, az egész váltságdíjat Máriára bízta. „Kegyelmet találtál Istennél” (Lk 1,30), mondja az angyal. Micsoda boldogság! Mária mindig kegyelmet talál, és csak a kegyelemre van szükségünk. … Egyedül a kegyelem által üdvözülünk ugyanis (vö. Ef 2,8). „Ne félj, Mária” (Lk 1,30), ne csodálkozz egy angyal jövetelén. Jön még valaki, aki sokkal nagyobb az angyalnál. Ne csodálkozz az Úr angyalán, hiszen az angyal Ura is Veled van (vö. Lk 1,28). „Szent, szent, szent a Seregek Ura!” (Iz 6,3) „A gyermeket, aki tőled születik, Szentnek, és az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35), a bölcsesség forrásának és a magasságbeli Atya Fiának (vö. Sir 1,5). Ez az Ige a te közvetítésed által testté lesz. Ő, aki azt mondja: „Én az Atyában vagyok s az Atya bennem van” (Jn 14,10)… Isten felfoghatatlan volt és hozzáférhetetlen, láthatatlan és egészen elképzelhetetlen az ember számára. Most azonban azt akarta, hogy felfogják, hogy lássák és elgondolják őt. Hogyan? — kérded. Azáltal, hogy a jászolban feküdt (vö. Lk 2,12), hogy a szűz ölében pihent, hogy a hegyen beszélt a néphez (vö. Mt 5,1), hogy imádságban átvirrasztotta az éjszakát (vö. Lk 6,12), hogy a kereszten függött, hogy elsápadt a halálban, hogy a halottak között szabadon (vö. Zsolt 87,6) még a pokolban is Úrnak bizonyult, hogy harmadnapon feltámadt (vö. 1 Kor 15,4), hogy a győzelem jeleként az apostoloknak megmutatta a szegek helyét (vö. Jn 20,20), s hogy végül felemelkedett közülük (vö. Lk 24,51) az ég rejtettségébe. Melyik ne volna mindezek közül igaz, jámbor, szent gondolat? Bármelyiket gondolom is, mindig Istenre gondolok, és mindegyiken keresztül ő maga lesz az én Istenem (vö. Jn 20,28).
Részletek Clairvaux-i Szent Bernát apát beszédéből
Szűz Mária szent neve szeptember 12.
Mária „az a nagyszerű és kiváló Csillag, amely a magasba emelkedett életünk nagy és hatalmas tengere fölött, hogy ott ragyogjon erényekkel és világoskodjék jó példával.
| ||||||||||||||||||||
Egyébként, testvéreim, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az Ige, aki a Szűz közvetítése által az Atya ajkáról fakadt és eljött hozzánk, ne térjen vissza hozzá eredménytelenül (vö. Iz 55,11), hanem a Szűz által adjunk hálát a kegyelemért (vö. Jn 1,16). Legyen bennünk élő az emlékezet (vö. Zsolt 144,7) mindaddig, amíg még jelenléte után vágyakozunk. A kegyelem áradata térjen vissza forrásához, hogy még bőségesebben áradjon ki azután.”
